Félig kinyílt ajkakkal várta, hogy elöntse testét a gyönyör. Kövér hasa remegett az izgalomtól. Közeledett a csúcspont. Szétcsúszott combjain rengett a háj. Megtörtént végre, amire több mint egy éve várt. Ez a mesztic végre az övé lett. A kreol forró test, az izmok ruganyossága, a fiatalság végre, végre az övé. Mióta vágyott rá? És ez az impozáns felkiáltójel! Mestermű! A természet remeke. Pán is megirigyelné. Megszűnt az átok! Végre nem csak kivénhedt, poros halántékú, löttyedt hímek szaglásszák körül. Végre itt ez az eleven erő, ami úgy járja át a testét, ahogy azt mindig is elképzelte. Ahogy vágyott rá. Kemény, tüzes, és igazi. Végre, végre, végre! Nem is érti, hogy kerülhetett eddig a vének csapdájába. Miért kellett hamvasságát a kornyadtság oltárán feláldozni. Miért tartotta magát kevesebbnek, alacsonyabb rendűnek? Miért gondolta, hogy csúf a teste, és hogy fiatalsággal kell fizetni a hiányzó bájért? Miért, miért, miért volt ilyen hülye? Egy élete van. Ebben kell megtalálnia a boldogságot, ebbe kell beletölteni mindazt, ami belefér. Sietni kell! Múlik az idő, és még nem gyűjtött össze elég emléket a távoli téli estékre… Bőrredői megremegtek, ahogy teste a kéj csúcspontján elernyedt. Hörögve bugyogott fel torkából az élvezet hangja.

A lány felriadd. Hosszú haja csapzottan tapadt az arcára. Karcsú teste még remegett az álomban megélt szenvedélytől, de szürke szeme iszonyattól szűkült résnyire. Azt álmodta, hogy kövér! Szőrös, és denevér.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.