Hogy kerül az ember kezébe egy ilyen könyv? Sehogy, vagy nagyon sokat kell vájkálni a fülben ahhoz, hogy ideáig eljusson. Felszínes irodalmi ismereteim miatt Békés Pál neve számomra a gyerek irodalommal függött össze (ld. Kétbalkezes varázsló, Félőlény). Majdnem leírtam, hogy amolyan gyerekirodalommal, de időben elszégyelltem magam a jelző miatt. Bárcsak tudnék amolyan meséket írni, hiszen a hívó szóra kedves olvasás emlékek jönnek elő a gyerekkorból
Véletlenül (ha van ilyen) vettem részt a szerző egyik előadásán. Szimpatikus, szellemes, visszafogott embert beszélt, szépen, sejtelmesen utalt a könyvre, ügyes volt, mert elhatároztam, hogy ha tehetem, elolvasom.
Csikágóról a kilencszázhúszas évek Amerikája, az alkoholtilalom, a gengszter Al Capone, vagy a hetvenes évek egy különleges hangzású rockbandája (fúvósokkal?!) jut az eszembe. Ez a Csikágó más. Budapest egyik kis kerületének, a hetediknek a része. Az itteni városlakónak, ha azt mondják, hogy Garay tér, vagy Péterffy utcai kórház, akkor be tudja azonosítani a helyszínt. Az, aki vonattal érkezik és a Keleti-pályaudvartól gyalogosan indul a város felfedezésére, a Baross tértől jobb kézre, - ma egy amerikai gyorsétterem hivalkodó színei alatt -, szolidan várakozó trolibuszokat lát egy kis utca torkolatában. Ha ide benéz az utazó, már a Csikágót látja. Turista nem járnak ide, igaz nincs is nagyon miért, hacsak azt a néhány rendkívüli szecessziós emléket nem akarja felkutatni.
Egyedi hangulatot kapunk a könyvből. Nem regény, nem is novellák gyűjteménye. Két, vagy három nagyobb lélegzetű írás (kisregény?), és két-három novella alkotja a kötetet. A kezdő történet, bátran visszalép az időben a XX. század elejére. Egy testvérpár különös életét, életútját mutatja be. Nem sikertörténet, még akkor sem, ha a helyi körülményekhez képest feltűnik a gazdag amerikai nagybácsi. Ezzel kicsit össze is köti a szálakat az igazi Chicagóval, de tragikus események sodrában ügyesen el is ejti ezt a szálat. Továbbiakban az itt élő legendás – ha nem is hősies – figurák kerülnek előtérbe. A mindig földig érő bőrkabátot viselő újságárus, a lábnélküli cipőfűzővel üzletelő nyomorék, a kocsmáros, a jeges és annak a lova, a régi húszforintoson látható legszebb magyar férfitest, a mesterlövés orosz kiskatona (1956), vagy a piaci felügyelőből újgazdaggá avanzsált ember élettörténete húz ívet téren és időn. Több életút is összeakad anélkül, hogy a szereplők tudnák, hogy milyen valódi kapcsolatban állnak egymással. Az egyes írásoknak látszólag semmi közük nincs egymáshoz, de a jól elhelyezett utalások és a már ismerősként üdvözölt visszatérő szereplők egységessé teszik a könyvet. Olyan hangulatot varázsol, mint amikor gyerekkorunkban bemásztunk az asztal alá, a földig érő terítő alá, és onnan figyeltük a világot, vártuk a varázst, hogy történjen valami. Békés Pál nagyon finom takarót borít a Csikágóra. Ott van, látunk a szemével, sem tolakszik előtérbe, nem akar főhős lenni, és hőseiből sem akar héroszokat csinálni. Mesél, nagyon ügyesen mesél a felnőtteknek.
Ahhoz, hogy megérezzük a környék ízét-zamatát, vagy ideköltözünk néhány évre, vagy elolvassuk Békés Pál Csikágóját.
Hogy kerül az ember kezébe egy ilyen könyv? Sehogy, vagy nagyon sokat kell vájkálni a fülben ahhoz, hogy ideáig eljusson. Felszínes irodalmi ismereteim miatt Békés Pál neve számomra a gyerek irodalommal függött össze (ld. Kétbalkezes varázsló, Félőlény). Majdnem leírtam, hogy amolyan gyerekirodalommal, de időben elszégyelltem magam a jelző miatt. Bárcsak tudnék amolyan meséket írni, hiszen a hívó szóra kedves olvasás emlékek jönnek elő a gyerekkorból
