arcok holdja vakított
a sötétben lecsöppent egy néma kacaj
a bohóc vigyora kétségbeesett sikoly
mozdulatok keresték egymást
és kiutat improvizáltak
gyönyörködve követte a ruganyos mozdulat
semmi nem szólt ellene, semmi
most már emlékszem arra
az elkullogó csendre
a legszebb fináléra
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://birodalom.blog.hu/api/trackback/id/tr98952836
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Cotta · http://koreainyelv.freeblog.hu 2009.03.05. 09:32:16
Mi van veled? Ugye, nincs semmi baj? Elárulom, hogy a közelgő verses esten fel fogom olvasni a Baranyai Fogadalom c. versét. Szerintem indulatokat fog implikálni.
TTZ 2009.03.10. 15:22:43
Szia Cotta. Egy kicsit sok hó esett mostanában az íróasztalomra, de lassan kilapátolom magam. Örülök a Baranyi vers választásodnak. Remélem is, hogy vihart fog kavarni. :)
Cotta · http://koreainyelv.freeblog.hu 2009.03.11. 08:18:55
Jaj, bocs, Baranyi. Tényleg. Köszi, az életjelet.