Petra vetett hal vagyok, mondja a város szennyesét költő viking made in borsodés hijába harsogott, csak süket fülekre talált a zsebében, nagy itt a zavarodottságfejek nélküli fülek kész KOszma már vén kiöregedet húszas, pedig valaha sikerei a térdét…
Miért ősszel kél a télMiért tavasszal jő a szélMikor bátor botor barátNem engedi el a szavátSzűkre szabott kötelékbőlSzeretője kék ölébőlVíg nótája harsognaHogyha vízen járhatnaMinden messzeMinden távolKék az erdő zöld a kámforSzem sarkában függöny…
! ...Túl a csúcson a bőr még perzsel, a lélegzet párás. A pihéket ernyedt kéz cirógatja. Sóhaj száll a fülcimpa tövére. Édes mosoly, álmos ernyedés. A levegő hangtalanul szusszan a tüdők lilás-vörös virágaira. A vér még tombol a dobhártya ereiben, de a szív lassan…
arcok holdja vakította sötétben lecsöppent egy néma kacaja bohóc vigyora kétségbeesett sikolymozdulatok keresték egymástés kiutat improvizáltak gyönyörködve követte a ruganyos mozdulatsemmi nem szólt ellene, semmimost már emlékszem arraaz elkullogó csendrea legszebb…
Gwo gwo dwoo, gwo gwo twidoogwo gwo gwoo, dwiduuGwo gwo dwoo, gwo gwo twidoogwo gwo gwoo, dwiduu Gwo gwo dwoo, gwo gwo twidoogwo gwo gwoo, dwiduu- thichitata, thichitata, thichitata, thichitataGwo gwo dwoo, gwo gwo twidoogwo gwo…
Kilépett a saját árnyékából. Kezében reflektorral rávilágított a közönségre. Lelkesen megtapsolták önmagukat. Hófehér arca, mint a gésák holdja vakított a sötétben. Rasztafrizurája hajókötélként lebbent, míg zümmögve húzta át magát az éjszaka…
Már megint elmúlt a nyárMárta már megint vidámmert minden ősszel elő jőa múlt rejtett bokrábóla végzet csókjaa hűtlen barát Miért volt bús Márta?Marta tán szívének lágy burkáta megszokottság látszataa múló mohóságIgazad vanLégy vidám! Utószó:…
Az őszről nekem a szörp, a must, a mámorjut eszembe a sok vidámkortalan barátmit bánom én, hogy Goethe izzad-etalján tájon dalolva izmos bánatátNekem a sápadt fény az őszi éjszakánvidámabbmint különc kolonc Villonki lábat lógázva hűsölnyakszorító…
Francia király: „az álam én vagyok” Magyar miniszterelnök: „az álam felkopik” Acid Jazz Trap-trap tra-ruuum, Trapp-trapp tra rum,Trap-trap tra-ruuum, Trapp-trapp tra rum,Buff! Fururum fururum Beff-boff! FururuuumTuuu, tururum…
Ma a meggy holnap a kóclesz e drágábba kedvesemcsókjamosolyaemel fel, ha elesemmert két kezem már nemteszem felha szól a ’hande hoch’a ’hands up’vagy a ’ruki verk’vagy a verkli szólcsak? nem szól a zenezsákba varrva a dalnémaa szó is…
márvány ganéja havonvörös patkánya lovonfalon logólogosz falósikert nyit a sikátorratorkán folyikbakatormára mára Márai marvidám gyilkostkívánj AdyAttikánakHunniánaktovább őrülminden örülts mindenkiki érdekeltúj szabadsághíve heveslesz húszéves?elveszett…
Arany égen sárga bárányFuvolát nyúz ősi sámánSárkány húzza sarkantyújaLe a lábát fel a májátZeng az erdő kong a bendőéhes szavú tünde jön beRáncos ráják, tüskés farkkalRakják súlyos titkukatLáttak ők már mélybe hullóCsillagot és csillogóarany gályát szép…
Hoppá, ebbe megint beletenyereltem Csukamájolajat és spenótot nem ettemMézzel telt bödön volt a gyerekkoromFelelőtlen voltam és nem vettem észreBeborított a hús a megnőtt csonthalmokonA márvány sajttá lettem pedig szirtnek vágytamFogam fehérjére rakódik a koromLepattogzott…