Hoppá, ebbe megint beletenyereltem
Csukamájolajat és spenótot nem ettem
Mézzel telt bödön volt a gyerekkorom
Felelőtlen voltam és nem vettem észre
Beborított a hús a megnőtt csonthalmokon
A márvány sajttá lettem pedig szirtnek vágytam
Fogam fehérjére rakódik a korom
Lepattogzott zománcos edény már a lelkem
megtartja még a lét, de már nem a gusztusom
Édes takony a szó, ha kedves, de hamis
megyek a pusztába az IGÉT ott hallgatom
Látom már az embert beszélnie sem kell
ha még is megszólal jobb, ha meg nem hallgatom
Tükröt tart elém, magamat látom
Szemében az iszony, s Én a borzalom
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://birodalom.blog.hu/api/trackback/id/tr87329154
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.