Kilépett a saját árnyékából. Kezében reflektorral rávilágított a közönségre. Lelkesen megtapsolták önmagukat. Hófehér arca, mint a gésák holdja vakított a sötétben. Rasztafrizurája hajókötélként lebbent, míg zümmögve húzta át magát az éjszaka hegedűjén. Minden szempár gyönyörködve követte ruganyos mozgását. Mikor tenyerét kinyitva egy tócsa a lábam elé esett, megszólalt bennem a lelkiismeret.
A bejegyzés trackback címe:
https://birodalom.blog.hu/api/trackback/id/tr45680771
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Dana 2008.09.25. 14:17:31
Ez gyönyörű! Honnan?
ENI 2008.09.26. 09:13:24
Mi a folytatás? Vagy mi van előtte?