Az őszről nekem a szörp, a must, a mámor
jut eszembe a sok vidám
kortalan barát
mit bánom én, hogy Goethe izzad-e
talján tájon dalolva izmos bánatát
Nekem a sápadt fény az őszi éjszakán
vidámabb
mint különc kolonc Villon
ki lábat lógázva hűsöl
nyakszorító kötéltáncon
vicsorgó nyári délután
Friss villám karcol át az égen
lengeti lassú mosolyát
az erdő – az aranyló
míg lábon járó szarkák megejtik
a menyecskék vidám szeme sarkát
Mondd
Mit szólsz majd, ha jő
a tél haragja
s rejtegető felhőkben a hó
Szokások rabjaként
ne légy szomorú
Mosolyogj, s a világ
elszégyelli magát, ha
hiába volt
a bú
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://birodalom.blog.hu/api/trackback/id/tr72642820
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.