Már megint elmúlt a nyár
Márta már megint vidám
mert minden ősszel elő jő
a múlt rejtett bokrából
a végzet csókja
a hűtlen barát
Miért volt bús Márta?
Marta tán szívének lágy burkát
a megszokottság látszata
a múló mohóság
Igazad van
Légy vidám!
Utószó: Ottó!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://birodalom.blog.hu/api/trackback/id/tr84671022
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.