Vámos nagyszerűen szerkesztett írásokkal rukkol elő. Az eddig hozzám eljutott írásai miatt, most is különös figyelemmel vettem kezembe a szép kivitelű könyvet. Az író valaha dolgozott nyomdában, így ilyen szemmel is képes ránézni a művekre. Mélységesen egyetértek azzal a megállapítással, hogy egy kötet külleme meghatározó az értékesítésnél. Nevezett mű is gondos kezek munkáját dicsérik. Gondos szerkesztés, igényes tipográfia, finom papír és minőségi nyomdai munka. Ezek mára már a VM könyveknek védjegyei.

Az író ügyesen menedzseli magát. A valaha középesen ismeret-ismeretlen mai magyar szerzőt, inkább TV-s személyiségként, irodalmi műsorvezetőként, vagy riporterként ismerte meg a közönség. Korábban a Hogy volt című műsor az IBS színpadáról, utóbb pedig néhány művéseti riportfilm és az Alexandra pódiumon folytatott irodalmi beszélgetések TV-s változatai hozták meg neki az általános ismertséget. Ezek ugyan nem róla szóltak, de rajtuk keresztül még is sikerült elfogadtatnia, megismertetnie magát az irodalomkedvelő közönséggel. Mondom ezt azért, mert nekem is ezen az úton kerültek be írásai a könyvespolcra. A Hogy volt, az Apák könyve, és a Markez meg én, kifejezetten jó, időnként szórakoztató, elgondolkodtató írások. A Hogy volt, érdekes gondolatok régi – az ötvenes hetvenes években alkotó - magyar művészek, főleg írók életéről, munkásságáról. Rendre olyan nagyságokról beszél, akiket személyesen is ismert a szerző. Ebben van némi nagyképűség, de stílusjegyei miatt megbocsátható. Az Apák könyve egy fiktív családregény, rendkívül szuggesztív történelmi háttérképekkel. Remek olvasmány. A Markez meg én során már megengedi, hogy közelebbről lássuk az írót, bár itt még egy köztes szereplőt beilleszt pajzsként maga és az olvasó közé. Az a könyv filozófiamentes stílusával arra sarkalt, hogy elolvassam Marquez: Száz év magány című alkotását, Ezért a mai napig hálás vagyok. Azt gondolom, hogy ha valaki úgy képes alkotni, hogy közönségét rávegye, hogy járjon utána az olvasmánya tárgyának, akkor az már nagyon jó úton jár.

Ezzel a háttérrel vettem le végül a polcról az Utazások erotikában c. művet. A cím nem csak sugallja, hanem előre közli is, hogy erotikus részleteket fog készhez kapni az olvasó. Továbbá sejteti, hogy Goethe Utazások Itáliába című munkája adja a mű apropóját. Addig, amíg alkalmi erotikából valóban részesülhet az olvasó, addig Goethe leginkább kényszerből, kerül elő, Itália pedig egyszer sem tűnik fel a látómezőben. Annak ellenére, hogy a regény főhőse goetheista, az írófejedelemtől – kicsinyessége, akarnoksága, szoknyabolondsága, nagyképűsége okán – inkább elriasztja az olvasót, mint sem ráhangolja.

A regény meghatározott látószögű – elég szűk keresztmetszetű - életképeket ad a hatvanas évek szocializmusától, a rendszerváltáson át napjaink középszerű hétköznapi valóságáig. A történet egy csenevész gyermek sorsával kezdődik, akit az NDK-ba küldenek felhizlalni. Itt talál rá a gyermekkori szerelem, ami a regény végéig – hol közeli, hol távoli, de kedves árnyékként - elkíséri. Persze amíg eljutunk a megtört, ötvenes évei második felét taposó férfi élethelyzetéhez, sok minden lefolyik a Dunán, időnként más német folyókon is. Kinevethetjük, vagy megsirathatjuk – ki-ki, ízlése szerint - a szerencsétlen, csetlő-botló gimnazistát, akit nyelvtudása miatt kerül ki külföldre. Vele örülhetünk a szocialista csodának, hogyan találkozik újra gyermekkori szerelmével. Láthatjuk, miként kapja el a gépszíj, hogy jönnek a nők, a diploma, és a rosszul megválasztott mentor. És mi minden még, hogy az irodalmi segédmunkási létben megmerülő és felmagasztosuló hőst megcsodáljuk, vagy éppen lesajnáljuk. Izgulhatunk, majd szomorkodhatunk a létrejövő és tönkremenő házasságokon. Szurkolhatunk, hogy meglegyen a következő szerető, hiszen a nagy barátnak - aki mellesleg sokkal slamposabb, rútabb is -, már megvolt az ismert női közönség. Megtudhatjuk, hogy frusztráltság ellen legjobb az érzelemmentes sex. Örülhetünk német nyelvterületen elért könyvsikerének, amiről ugyan később kiderül, hogy csupán egy véletlennek köszönhető pénzügyi támogatás eredménye. Sajnálhatjuk, miként vonulnak át hősünk életén az egyre fiatalabb és egyre vagányabb szeretők. Akik bár megremegtetik bensőjét, még sem képesek az igazi érzelmekre. Eközben közelről figyelhetjük, hogy megy tönkre harmadik házassága. Láthatjuk, hogy a sokkal fiatalabb nő, akitől csodás kisgyermekei születtek, miként hidegül el, a mellette egyre pipogyább férjtől. Talán a legkönnyedebb vonal, a második számú feleség és a felnőtt gyermek története. A higgadt, és érzelmektől mentes terepen ügyesen mozog mind az író, mind a főhős. A történet derékhadában egy kényszerűen elfogadott berlini ösztöndíj leledzik. Ez alatt hősünk megpróbálja az életét hozni. A kisebb nagyobb ballépések ezt a még is megnehezítik. A kétszázadik oldal környékén (a mű ritmusa és) az események felgyorsulnak. Hogy képes-e visszaszerezni a hőn szeretett fiatal feleséget és, megtartani imádott kicsiny gyermekeit, a mű végére kiderül. Hogy lesz-e boldog vég, talán nem is érdekes, hiszen a borítón olvasható mottó szerint, aki olyan optimista, hogy több házasságot kötött (mint ahányszor vált), annak érdemes elolvasni – ezt a könyvet - többször is.