Nórát, korát tekintve akár vénlánynak is mondhatnánk, de ma már a sokkal jobban csengő szinglinek nevezzük az ilyen életformát választó nőket. Hozzáállását tekintve úgy néz ki, hogy nem sok minden fog megváltozni ezen a téren a közeljövőben sem. Ráadásul családnevét és bizonyos testrészét tréfás kiszólásokkal hozzák párhuzamba.
A sonka nagyon kellemes dolog, ha táplálkozásról van szó, de családnévnek nem hangzik már olyan jól. Sonka Nóra a neve miatt excentrikus lett egy időben. Mindent bevetett, hogy elterelje arról a figyelmet. Magas, manöken alkata ellenére, mégis disznónak érezte magát mentálisan. Egy jól csengő, lehetőleg irodalmi névre vágyott. Kéjesen gondolt rá, milyen jó lett volna Kosztolányi Frigyesnek, vagy Karinthy Dezsőnek születni. Megfordult a fejében az is, hogy névváltoztatási kérelmet ad be, de végül letett róla, mert úgy érezte, hogy ezzel, szeretett édesapját tagadná meg. Látszólag beletörődött a sorsába, de még sem tudott megszabadulni a névmizériától. Annyira izgatta a kérdés, hogy azon vette észre magát, hogy családfakutatással foglalkozik. Tudva- tudattalanul arra számított, hátha akad egy kurrens név az ősei között. Nem nagyon bízott abban, hogy történelmi léptékkel mérve messzire jut az időben, de meglepetésére egészen jól dokumentált adatokhoz fért hozzá. Egyesek szerint az ezerkilencszázötvenes évekből kevesebb irat maradt fent, mint a XVII. századból.
Az egyházi anyakönyvek nyomán kiderült, hogy anyai ágon francia vér is folyik az ereiben. A napóleoni háborúk alatt, - abban a bizonyos győri csatában - egy sebesült francia tiszt magyar fogságba esik. A történet a kor szellemének megfelelően romantikusan folytatódik. Henri de Lartique fogságba ejtőjének lányába szeret bele. Az ifjú tisztességes szándékkal közeledik, de a zord atya hallani sem akar a frigyről. „Még hogy egy francia!” – horkan fel. A leány azonban jobban vonzódik a sármos katonához, mint amennyire tart az atyai szigortól. A fiatalok leleményesek, és a jól bevált receptet alkalmazva, – miszerint gyermekáldás közeleg - megszerzik a család hozzájárulását. A magyar ajaknak kiejthetetlen francia családnévvel meg sem próbálkozik a környezetük. Az „Anri” keresztnévből is hamarosan Andris lesz, és az unokák, a nemzeti felbuzdulás jegyében, már az András családnevet örökítik tovább. Az anyai vonalon egyéb jelentős esemény nem történik. Az ük-üknagymama és a csinos huszár története több száz évre elegendő muníciót biztosít a családi legendárium számára.
Nóra az ősei után folytatott nyomozása közben, atyai ágon a XVIII. század elejéig jut el. Kiderült, hogy elődei ezen a vonalon Skóciából származnak. Itt is van regényes mozzanat, de a részletek homályosak. A férfiág úgy látszik rejtélyesebb, vagy legalább is titoktartóbb. Az bizonyos, hogy Sean Connolly, szerzetesként került a Brit-szigetekről a kontinensre, de hogy miért kerül a korabeli Magyarországra az rejtély. Egyes jelek arra utalnak, hogy az angol korona számára gyűjtött adatokat a Rákóczi-szabadságharc bukását követő, bizonytalan helyzetű Közép-Európáról. Az tény, hogy az ük-üknagypapa egyszer csak, mondhatni örömmel, megválik szerzetesi hivatásától. Itt is a szerelem szól bele az események alakulásába. Sean már betölti negyvenedik életévét, amikor egy gyönyörű, kassai polgárlány férje lesz. Nem tudni, honnan-honnan nem, de van annyi vagyonuk, hogy egy középbirtokot szereznek Kis-Hont vármegyében. Hamarosan fiúgyermekük születik, akit apja után Sean-nak keresztelnek. Az anyai ághoz hasonlóan a skót Connolly név is elvérzik a nép ajkán. A kiejtésben Sónnak hangzó fiúnevet, magyar dajkája az én kis Sónkámnak becézi. Innen már csak egy emberöltő, hogy az állattartásban is jeleskedő famíliára, a Sonka családnév ráragadjon.
Nóra, mikor ideáig jutott a kutatásban elégedetten hátradőlt. Gyökereit ugyan nem az Árpádok fészekaljában találta meg, de még is szebbnek látta már a világot. Felfedezéseit elmeséli egyik barátnőjének. Erikát úgy fellelkesíti a történet, hogy megkéri Nórát, járjon utána az ő családfájának is. Ő belemegy a játékba, és észre sem veszi, hogy az amatőr kutatásból profi megbízások sorozata lesz. Először csak a baráti kör, aztán ajánlás útján idegenek is megkeresik. Időnként már az Országos Levéltárból is felkéri egy-egy alkalmi kutatásra. Szimpóziumokra és szakmai találkozókra jár szerte a világban. Rengeteg hivatásos és amatőr kutatót ismert meg. Eközben néhány liezonja is adódik. Tenerife-i kalandjára különösen jó szívvel gondol vissza. Egyre több kutatással kapcsolatos irodalmat olvas, és hamarosan ő maga is publikál szakmai folyóiratokban. Egy ilyen lapot böngészve talál rá egy skót kolléga munkájára. A cikk családnév-etimológiával foglalkozik. Tekintettel Sean üknagypapára, figyelmesen olvasta az újságot, ami többek között a Connolly név eredetét is taglalja. Nóra néhány nap múlva, már aktív elektronikus levelezésben állt a szerzővel. A skót szívesen ad információkat annak reményben, hogy magyar vonalat is talál a kutatásához. A levelezésből kiderül, hogy a Connolly és a Connery családnév közös gyökerekre vezethető vissza. Ez önmagában nem lenne meglepő, de Nórának különös víziója támad. A híres filmszínész Sean Connery és ő. Látja maga előtt az öregedő, de még mindig vonzó férfit és önmagát, amint hófehér ruhakölteményben éppen kilép egy ősi skót templomból. És látja, ahogy a fotóik megjelentek a társasági lapok hasábjain.
Majd magához tér, és nagyot kacag. Ettől kezdve eszébe nem jutna, hogy nevet változtasson. Éppen a fürdőszobában serénykedett, törölgette szeméről a nevetés miatt elkenődött festéket, amikor csöngettek. Kikukucskált a kémlelőnyíláson és szája elé kapott kézzel, halkan felsikoltott. Az ajtó előtt ott állt Ő.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://birodalom.blog.hu/api/trackback/id/tr35751263
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.