„még ugyanaznap délután, amikor megtalálta a borítékot, melyben egy füzet széléről letépett fecni volt, és rajta ceruzával írt egysoros válasz: Jó, férjhez megyek magához, ha megígéri, hogy soha nem etet velem padlizsánt.”
Márquez jóval ismertebb regényéhez, a Száz év magányhoz hasonlóan ez is emberöltőnyi időt karol át. Hosszú, párhuzamos életutak színes szalagjait bontja szét, majd fonja össze újra és újra. A könnyed, borongós hangulatú, tipikusan dél-amerikai, még is speciálisan márquezi világ, nagyszerű tablóját festi az író. Egy letűnt világ nosztalgikus közegébe helyezve egy életen át tartó szerelemet. Egy érzést, melyről a regény hősei közül jórészt csak az egyik fél tud. Amiről időnként ő mag is meg-megfeledkezik. A sors szeszéje, illetve, itt végzet szerepét magára vállaló író, azonban ragaszkodik áldozataihoz. A regény elején fogalmunk sincs, hogy honnan merre tart a történet. Márquez ügyesen használja huszonöt éves újságírói tapasztalatát. Mintegy figyelem elterelésként halmozza az ízes történeteket, már-már bulvár storykat. Még is mindíg előkerül a fő kérdés, hogy beteljesülhet-e egy reménytelennek látszó szerelem. Meghozhatja-e gyümölcsét egy életen át tartó várakozás? A választ Márquez csodálatos eleganciával rejti el a vájt fülű, éles szemű olvasó elől az utolsó oldalakig.
Gabriel García Márquez 1927.március 6.-án született Kolumbiában. Teljes nevén Gabriel José de la Concordia García Márquez író, újságíró, kiadó és politikai aktivista.
Gyakran a mágikus realizmus leghíresebb írójának nevezik és írásainak nagy része erősen kötődik is ehhez a stílushoz, de túl változatosak ahhoz, hogy művei összességükben könnyen beskatulyázhatóak legyenek.
Kezdetben a kolumbiai napilap, az El Espectador riportereként dolgozott, később külföldi tudósítóként Rómában, Párizsban, Barcelónában, Caracasba és New Yorkban élt.
Az ötvenes években kezdett el publikálni, korai írásaiban Faulkner hatásai mutathatóak ki. Első figyelmet érdemlő munkája az Egy hajótörött története volt, amelyet 1955-ben cikksorozatként jelentetett meg. Ebben egy, a kormányzat által dicsőségesnek beállított hajótörés valódi, dicstelen történetét mutatta be. Ezzel kezdődött külföldi tudósítói karrierje is, mivel Kolumbiában nem volt többé biztonságban. A történetet 1970-ben könyv formájában is kiadta és sokan regénynek tekintik.
Több munkáját egyaránt nevezték fikciósnak és nemfikciósnak is, különösen az 1981-ben megjelent Egy előre bejelentett gyilkosság krónikáját, amely egy vérbosszú újságokban is megjelent történetét meséli el, és ilyen a Szerelem a kolera idején, ami szülei szerelméről szól. Ezeken kívül több műve is a „García Márquez világegyetemben” játszódik, több könyvben is felbukkanó szereplőkkel, eseményekkel és településekkel.
Meghatározóak gyermekkori élményei; ez több regényében visszatérő motívum. Humora Dickenséhez hasonlítható. Fantasztikuma, képzelőereje és iróniája beleillik a sajátos latin-amerikai légkörbe, a maga teremtette Macondo „mikrotársadalmába”, ahol több regénye is játszódik. A fantázia szárnyalása a hódító lovagok El Dorádója óta nem ismeretlen ezen a kontinensen. Érdekes García Márquez humanizmusa: még a kevésbé pozitív, sőt kifejezetten negatív alakoktól sem tudja megtagadni a rokonszenvet és az együttérzést.
García Márquez 1982-ben regényeiért és novelláiért megkapta az Irodalmi Nobel-díjat.
(forrás: wikipedia)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://birodalom.blog.hu/api/trackback/id/tr94932154
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Cotta · http://koreainyelv.freeblog.hu 2009.02.12. 09:56:42
Még egy könyv, ami már egy ideje birizgál...
TTZ 2009.02.12. 10:32:44
@Cotta: Szia Cotta :)
Örülök, hogy felkeltette az érdeklődésedet.Őszintén ajánlom.
Örülök, hogy felkeltette az érdeklődésedet.Őszintén ajánlom.